|
|
2010. szeptember 3., péntek
szerdán végre megszületett kedvenc exfőnökünk várva várt kisfia is, ráadásul az apukája születésnapján. olyan kár, hogy annyira messze vannak. a mostani főnökömmel sikerült halálosan összeveszni. semmi új nincs ebben az élményben, hogy olyan ember ugat be nekem, akinek köze nincs a dologhoz, de van, amikor egyszerűen nem tudom elviselni. szerintem ráadásul bizonytalan is a csaj, és nem akarja mutatni, és ezért keményít be. asszem. eléggé elképesztő, hogy ki és hogyan és miért hajlandó vagy nem hajlandó besegíteni. csodálkozok ám nagyokat. és egyszerűen nem értem. de inkább nem akarok belegondolni, mert nagyon szomorú lennék. nagynehezen túléltük a hetet, de ez valami rémálom tényleg, asszisztens nélkül. Ton maximalista, semmiféle kanyarokat nem hajlandó eddig levágni, úgyhogy masszívan dolgozunk 7:30-tól ma is 5-ig, félóra ebéd, és még örülhetek, hogy holnap kitakarít valaki, és nem nekem kellett nekiállni lemosni az asztalokat a péntek örömére. napi 4-4.5 óra foglalkozásról van szó, ezeknek a fele közös, csak a délelőtt külön angol és külön thai. próbáljuk a gyerekeket mindenbe bevonni, amibe egyébként nem szoktuk, mert nem az ő dolguk, de amíg belerázódnak, addig csomókban őszül a hajam, és csak remélhetem, hogy nem reklamál majd egy szülő se, hogy a gyereket "dolgoztatjuk". dinóztunk, ma nyulas nap volt, jövő héten nem akarok semmit túlbonyolítani, összeadunk, kivonunk meg olvasunk, a fene a flancos dolgokba mint art meg science projects :D éppen nem szakad állandóan az eső, a folyó stagnál, remélhetőleg megússzuk. nem úúúúgy. nem tudok aludni, ebben semmi újdonság. pedig egyébként valami gyümölcsről akartam írni, de sajnos ezek a dolgok annyira súlytalanok itt és most. még négy hét.
Füles [21:35] Mondj valamit
2010. augusztus 30., hétfő
váratlanul megszületett Fon babája a hétvégén, öt héttel korábban, de csak 1800 gramm. ijesztően picike, lila és gyűrött - még nincs egy napos. és meglepetésszerűen lány lett, miután végig fiút mondtak. ugyanez a doki egy másik kolléga lányát is nézte már fiúnak tavaly. sajnos nem tudtam fényképezni, mert éppen szoptatás volt. simán beengedtek minket csak úgy összejárkálni a NICU-t. nincs inkubátorban. rengeteg picike baba van egy rakáson. Font holnap kirakják az osztályról, ülhet majd ott egy széken egész nap, hogy kétóránként etessen, a gyerek majd kétkilósan mehet haza. jól ittmaradtunk megint assistant nélkül jó időre, valamelyest váratlanul, takarítani küldenek majd valakit, de minden mást csinálhatunk mi, túlórapénz és köszönet nélkül gondolom, mint tavaly. Fon majd október végén visszajön, gyerek megy a nagymamához falura, ő meg majd láthatja vasárnaponként. és ő még szerencsésnek tartja magát, mert minden rendben perpill, van állása, lesz állása, volt vele orvos a szülésnél, és még csak nem is esélyes, hogy bármikor szaladni kell a faluból, mert jönnek a katonák (ld. határ túloldalán a karen falvakat). - ezeket a történetet akkor sem lehet megszokni, ha százszor hallja az ember. Ton lázas beteg közben, én meg úgy meghúztam a csuklómat, a szokásos vacakot, hogy egy hétig nem fogok tudni ceruzát hegyezni, sziszegés nélkül motorozni, gyereket felemelni, radírozni és házit pecsételni. ha ő ágynak esik, akkor én is hazajövök, az tuti. (sajnálom, hogy nincs kép, nem tudom, mikor látom majd legközelebb a picit....) ja és közben annyit szakad az eső, hogy még egy méter, vagy tán csak 80 centi, és akkor kijön a folyó itt a hídnál, és mehetek homokzsákot pakolni az utca végébe. de mondjuk eddig mindig feljön a víz, minden évben, ennél feljebb ritkán..... najó, legutóbb 2006-ban, be is zártuk az iskolát két napra, mert húsz centi híján bement a termekbe is, majdnem derékig érő víz volt az egész utcában ott, itt kevesebb, de akkor még nem itt laktam. határozottan nem szeretnék ezzel a kézzel homokzsákot pakolni. szokás szerint úszik a fél tartomány, meg a fél észak, utak elmosva, földcsuszamlás stb., a Mekong márciusban kishíján kiszáradt, most meg kétesélyes, hogy kiönt-e - messze van, de akkor is. sok a víztározó, vannak csatornák, tényleg foglalkoznak a témával, de ez már a harmadik olyan év hat év alatt, hogy tragikus aszály után durva árvizek vannak. az állandó esőtől egyszer be fogok csavarodni. és hideg is van.
Füles [13:05] Mondj valamit
2010. augusztus 24., kedd
a feketeséget nem értem, remélem, megjavul magától, jobbegér klikk - view image-re mindegyik előjön.
Füles [18:18] Mondj valamit Fon kiakadt ám, hogy ne fényképezzem a "ronda nagy hasát". még hat hét van hátra. azért vagyok naprakész, mert a félév utolsó napjára van kiírva. a gyerek mindig lapít, amikor a kezem a közelben van, még egyszer sem sikerült rajtakapni. Füles [18:15] Mondj valamit
2010. augusztus 20., péntek
olvasok, olvasok, nézek, ugrálok, mindenfélét, azt is, amit nem kéne, csak azért, hogy "hangok" és emberek legyenek, pedig nem kellene, annyira sok az elfojtott, vagy pont még csak el sem fojtott agresszió, szavakban, idegenekkel. csak az a baj mindig, hogy amit egyszer elkezdtem, még akkor, amikor érdemes volt, azt soha nem tudom abbahagyni olvasni. furcsa egyébként, hogy akárhányszor, akárhol leírok olyasmit, hogy "szerintem.... ez meg ez", azt nagyon sok, tán a legtöbb ember úgy fogja fel, hogy vita lesz, én meg akarom győzni, vagy ő meg akar győzni, pedig ez nincs is benne a pakliban akkor és ott, csak leírom, hogy nekem, szerintem hogyan. rosszul fogalmazok? van valami nekimenős a stílusomban? nem tudom. nagyon nehéz lenne az élet, ha mindenkivel vitázni vagy vitatkozni akarnék, akivel különbözik valami. akivel meg akarnék, de nagyon, azzal úgysem lehet. amíg nem tőlem kér kölcsön pénzt a kolléga, semmi közöm, hogy merev részegre issza magát minden szombaton, ha hétfőn nem látszik rajta, viszont jó lenne, ha nem próbálna arra célozgatni, hogy szerinte nekem mit és hogyan kellene csinálni, hogy jobban érezzem magam, és csak ő tudja a tutit erre. stb stb milliószor, minden nap. nem értem. ma volt egy félóra - ilyen is szökővben egyszer - mert a múlt héten beteg úszástanárral bepótoltatták az óráit, nem tudtam előre, és minden más munka kész volt - a kisfőnök ugyan a khao phansa templomi képeket kérte, de aztán megnézett minden mást is, Yangon, Mandalay, Similan, próbáltam nem meglepődni, hogy annak ellenére, hogy social studiest és buddhizmust tanít a hatodikosoknak (az ált. isk. végzősöknek, a vizsgáik előtt), azt sem tudja, hol van Mandalay, és hogy jéééé mi ez a sok chedi, mi az, hogy Bagan, egy város neve? térképet mondjuk egy thai se tud olvasni, és nem tanulnak földrajzot, és különben is utálják és lenézik a burmaiakat, a legtöbbjük be nem tenné a lábát Burmába, és csodálkoznak, hogy engem miért érdekel, de hogy ennyire, az nagy meglepetés volt. viszont minden érdekli, és meg se próbált úgy tenni, mintha teljesen képben lenne, és ez viszont tetszett. mert mégiscsak a főnököm. még ha fiatalabb is nálam, és az egész helyzet egyébként is furcsa, szakmai etc. okok miatt. egész nap vacogtam, pedig a nyomorult légkondi 27 fokra volt állítva. nem vagyok lázas, nem éreztem magam betegnek, csak fáztam, de annyira, hogy a pont véletlen ott dekkoló nagy szatyor téli ruhából előkerült a sál is, nemcsak a kardigán. 70% volt a pára kint, 30 fok, lehet, hogy attól borultam meg, hogy a doboz párátlanít is, és ettől hidegnek tűnik a levegő. egyébként meg nehezen bírom a sötétet. mármint az alagsort. azt se látjuk, esik-e az eső, süt-e a nap éppen. erőszakosan próbálom magam rávenni, hogy fényképezzek, de nagyon nehezen boldogulok a teremben a vaku erősségével, hogy pont jól jöjjön ki minden. vaku nélkül még egy ilyen nagy Canon se tud semmit abban a sötétben. hópihéket vágtunk, szivárványt festettünk. tanuljuk a smatboardot, már mindenki lenyugodott és nem akarják kinyírni egymást, hogy ki rajzoljon rá legközelebb. mondjuk én inkább az internetet szeretném vissza, ha lehetne, de nagyon.... hogy milyen más minden csoport - ok, a tavalyiak ilyenkor még aludtak is, de az óravázlatos - jegyzetelős füzetből simán látszik, hogy majdnem kétszerannyi dolgot lehet lepörgetni ezzel a társasággal, mint a tavalyi málé bandával. mert beszélnek, ötletelnek, akarják, azonnal, mostazonnal, mindent. mennyire sajnálom azt a néhány igazán tehetséges kölyköt, akik abban a hangulatban szocializálódtak három évet, olyan bandában, ahol a nyafka buta liba volt a nagy példakép és a bambulás a közhangulat, ha fejre álltunk is, James, Nu, Tukta, Tuba, a mostani tanáraik is küszködnek velük egytől egyik. a másik három osztályom eddig mind más volt, más, de mindig azokra néznek fel, akik beszélnek, csoportot igazgatnak, segítenek, ott vannak. perpill most nem verekszenek állandóan a fiúk az alfahím pozícióért. a fényképek még mind a táskában, a gépben, és olyan nincs, hogy én innen holnap délután négyig kb felkelek. szóval minden a szokásos helyzet. ez az egész az egyetlen értelmes dolog, amit el tudok képzelni, de közben legyilkol rendesen. mindig azt mondom, még egy év, aztán tovább biztosan nem bírom majd, de akkor mi lenne, semmim nem maradna. minden, minden a szokásos. nem esik az eső, már második éjjel, furcsa a csend.
Füles [22:01] 2 hozzászólás
2010. augusztus 19., csütörtök
egész este és éjjel szakadt az eső, reggelre kifejezetten hűvös lett, ing alá póló is kellett. ennek örömére, egyébként véletlen egybeesésből, mert negyven fokban is ez lett volna, havas napot játszottunk, összehordtunk két nagy szatyor téli ruhát és versenyeztek a csapatok, hogy egy perc alatt ki tud több holmit magára húzni. még mindig nem tudom, hova megyek nyaralni. még hat hét, asszem. kezdem elveszteni a fonalat és a szuflát.
Füles [19:11] 1 hozzászólás
2010. augusztus 18., szerda
a főnökeink azzal borzolják az idegeinket az elmúlt napokban, szerencsére egyelőre csak fent az iskolásoknál, hogy elkezdtek s.k. összesöpörni meg mosogatni, mert állítólag mocsok van és senki nem tart rendet, és még be is szóltak, hogy ugyan kolléga, ne fáradj, csak tanítsál. tőlem egyébként jöhetnének itt is kitakarítani, különös tekintettel a vécére, amin ma egy meztelen csigát találtam, pedig még mindig nem lakok a dzsungel közepén, viszont ha napközben akarnak ilyesmit csinálni az óvodában, letöröm a kezüket. mert az embernek csak délután négyharminc után van ideje az egész napi káoszt rendbeszedni, a fecniket a földről felsöpörni, az állat rajztanár után lemosni az összefestékezett asztalokat, stb. és ha a közvetlen főnököm mégegyszer azt mondja, hogy ugyanmár, mi dolgod van egész nap, csak egy órát tanítasz, és simán fel lehet készülni húsz perc alatt, esküszöm hazajövök délben. nagyon-nagyon rossz kedvem van az ilyenektől. (igen, megint nagyon rossz kedvem van, állandóan szakad az eső, nem tudok aludni, és különben is.) (csak hogy írjak már valamit, mert mindenki reklamál.)
Füles [18:24] 1 hozzászólás
2010. augusztus 11., szerda
anyák napja. 3-4-5 napig készülnek ilyenkor a kártyák, virágok, fényképes akármik. meg a tánc és az énekek. idén szerencsére megvan minden anyukánk, senki nem lépett le nyomtalanul, senki nem halt meg, van néhány elvált család, de anyukák teljes létszámban, plusz kettő. Ping Ping apja újraházasodott, illetve.... párhuzamosan volt két feleség, három gyerek, aztán amikor anyuka rájött az átverésre, elmenekült, de azóta visszajött, és itt van, gyakran találkoznak, de az új anyuka van minden nap a lányokkal, mert az igazinak nincs elég pénze, és az apa nem ad.... két kártya, két fénykép - Mae Noi, Mae Fa, nevén hívja mindkettőt a kislány. aki egyébként nem tudom, hogyan nem zakkant meg két évvel ezelőtt az egész történettől, a nővére elég vad volt akkoriban. a suliban T. Tik mobilján hívogatta őket titokban az anyukájuk, hónapokon át, hogy legalább beszélgessenek, és nem volt szabad senkinek elszólnia magát. fogalmam sincs, egy négyéves hogyan tart meg egy ilyen titkot. (két évvel ezelőtti utolsó napi bulis kép) Santa anyukája kb négy éve, két fiú után jött rá arra, hogy teljes fordulatot vesz az élete. a szemünk előtt változott át, ing, nadrág, nyakkendő, rövid haj. a csavar az egészben, hogy a fiai kiscsoportos óvónője, a legjobb kollégánk, na ő is rájött, hogy mégsem a férfiakat, és mégsem úgy lesz anya, ahogyan eredetileg gondolta, felmondott, összecuccoltak. még egy kártya, még egy fénykép, Mae Kate, Mae Tik - két anyuka. Santa utálja, ha fényképezik, és negyed óra alatt egy darab képet se találtam róla, pláne nem az anyukáival vagy a tesójával. rákérdeztem a thai kollégáknál, soha senki egy szóval nem csúfolta a kölyköket, hogy két anyukájuk van. nem is értették a kérdést. idén nincsenek anyukás képeim, mert lent a nagy udvaron volt az ünnepség, szétcseszték az egészet, és ráadásul még ügyletes is voltam, ha akartam volna se tudok fényképezni. visszakaptuk a projektort, jövő héten kapnak a gyerekek a kiscsoportos képeikből vetítést, az ilyesmit mindig nagyon élvezik :-) a smartboard is működik már..... majdnem. remélem, jövő hétfőre rendbehozzák. ma kezdődik a ramadán.
Füles [17:20] Mondj valamit
2010. augusztus 7., szombat
ez a macska, három hétig nem látom, aztán meg éjjel-nappal itt lóg. nappal ül a virágok között. éjjel meg megmássza a szúnyoghálót. bárcsak inkább nyávogna, nem akarok cafatokká szaggatott szúnyoghálót. Tem minden délután ugyanazt akarja játszani. mindig megver. mágnessel pecázunk számokat*, több-kevesebb, ugrás előre a számegyenesen. amikor a negyvennél tart, és haza kell mennie, akkor azért még gyorsan a nullára rakja az én matricámat és az ötvenesre a sajátját, biztos, ami biztos. méghogy egy ötévesnek nincs számfogalma. olvasnak. mindegyik olvas, mint a kisangyal, én ilyet még nem láttam. ok, nem Háború és békét, de az első egyszerű kis mondatokat. mindig el vagyok varázsolva, ez addiktív. most meg takarítani fogok, mert éjjel a hangyák megint harminc centis homocsíkot húztak felfele a sarokban, és a két állólámpa között finom hálót szőtt egy bazinagy pók. hogy a fürdőszobában a falon alvó csigát ne is említsem. az a baj a takarítással, hogy az ember elcseszi a hétvégéjét, aztán másfél hónap múlva kezdheti újra :-D *bakker paper clip magyarul? ez van a számokon, hogy fogjon a mágnes. mondom, hogy nem szeretek magyarul írni.
Füles [11:31] Mondj valamit
2010. augusztus 3., kedd
lazán dobálóznak itt az ünnepekkel, eleve van már vagy húsz munkaszüneti nap évente* - ha hétvége, akkor helyette péntek vagy hétfő, ez rutinszerű. de ha csütörtök vagy kedd, akkor a kormány szereti néhány héttel előre bejelenteni, hogy akkor már legyen a péntek vagy a hétfő is, legyen hosszú hétvége - jövő héten megint kapunk egyet, csütörtök lett volna csak, mostmár péntek is, megnézném ilyenkor a főnököm fejét, mert nagyon sajnálja tőlünk az ilyesmit!** az a vicces, hogy ez állítólag jót tesz a gazdaságnak. ja, gondolom a gyári munkások melóznak, csak a magunkfajta középosztálynak felhívás ez, hogy menjen nyaralni és pénzt költeni. ezzel a logikával szeretnék kérni még 4-5 napocska munkaszünetet, ha lehetne, pörgessük fel a gazdaságot, jobban megy, ha nem dolgozunk :-)*** * najó, ebben a húszban már az ilyen pluszok is benne vannak ** viszont a karácsonyt is és a muzulmán ünnepeket is kiadja, és ha rendkívüli szünet van, mondjuk puccs, árvíz, virágkiállítás, h1n1, gyújtogatások és zavargások, választási kampány vagy egyebek miatt, soha nem kell bepótolni *** egészen úgy hangzik, mintha alig dolgoznánk, pedig kb állandóan :-(
Füles [17:06] Mondj valamit |
