|
|
2006. szeptember 30., szombat
megérkeztem Bangkokba, az éjszakai vonat királyság, nagyon jót aludtam este héttől reggel fél hatig, csak kicsit hideg volt. megyek repjegyet átmatricázni, meg akváriumba mindjárt (Siam Paragon). meg aztán majd fordítani kell, mert hétfőn határidőm van. az utolsó nap az iskolában elég drámai volt, meg jókedvű is, meg felkavaró, alkalomadtán majd mondom a részleteket. most perpill jó érzés itt lenni. három napig simán szoktam szeretni Bangkokot is, utána megőrülök. ja, és a taxis azt mondta, úgy beszélek thaiul, mint a Chiang Mai-iak, szétröhögte a fejét. nagyszerű :-) mindenkinek üdv! még lehet rendelni holmikat, ha valakinek eszébe jut valami.
Füles [5:04] Mondj valamit
2006. szeptember 28., csütörtök
sikerült végleg lezúzni a telefonomat (az elsőt, az ötéveset), viszont vettem helyette azonnal egy Nokiát. nem akarok útközben telefon nélkül maradni, a gondolattól is kirázott a hideg. nem mintha állandóan a telefonon lógnék, egyáltalán nem, csak kell, hogy itt legyen a táskámban, ha már olyan messzire megyek. egyelőre annyi baj van vele, hogy nagyon halk. ez nem is tudom, mit jelent.... nagyon jófej volt a kislány a standnál, még mindig meg tudok lepődni azon, mennyire kedves, segítőkész mindenki, nem is ott dolgozott, hanem valamelyik szomszédos pultnál, csak odahívták, hogy angolul kellene segíteni. és még kedvezményt is adott. furcsa ez, simán szoktak akkor is, ha az ember szó nélkül kifizetne annyit, amennyit kérnek elsőre, és még egy szemöldökráncolást sem ejt. vagy lazán lefele kerekítenek egy-egy összeadásnál. nem értem ezt, de nem bánom. valahogy átállítja az ember gondolkodását. nem lesz mindig gyanakvó és sunyi. megtanul jót feltételezni másokról.
kész az összes papírmunka, tegnap tízkor fejeztem be. a hivatalos bizonyítványok, kipipálások, szöveges értékelések, meg a nemhivatalos, a szülők által igényelt részletesebbek arról, hogy pontosan hogy áll a gyerek az angollal, írással, olvasással, konkrétan mit tud, mit nem tud. és holnap még beszélnem kell egyesével a szülőkkel, már aki akar. de a fele gyerek már nem is jár iskolába. nyugi van, csend. nosztalgiáztam, visszakívántam azt az állapotot, hogy 12 gyerek egy csoportban. Maliwan kolléga kedves persze azonnal felsorolta erre a 12 legziláltabb gyerekünket, hogy őket akarom, ugye? én el nem tudom képzelni, annó a hetvenes években hogy bírtak az óvónénik (nemtom, hányan) a 36 gyerekkel a csoportunkban. erre a számra emlékszem, hogy hat asztalnál ültünk hatan mindenhol, és hogy az harminchat. holnap még lesz egy kis lazulás, evészet, zene, tánc és ilyesmik, ha jól tudom, nem is kell egyenruhában jönniük a gyerekeknek. aztán rohanok a vonathoz. és most össze kéne pakolnom. térdig járok a holmikban. semmi kedvem hozzá. és mg nem tudom, mit fogok reménytelenül elfelejteni....
James visszajött összepakolni a holmiját. amikor valaki kilép, azzal szokták szivatni, hogy nem adják oda az utolsó fizetését, akkor se, ha kitölti a felmondási időt. éppen ezért senki nem is szokta kitölteni, inkább pénteken azt mondja, hétfőn már nem is jön. James azzal fenyegetőzik, hogy kipakol mindent az elmúlt hónapok piszkos dolgaiból a Parents' Association-nek (=támogatók, pénz). sokmindenen ki lehet akadni itt valóban, de nekem a balkáni neveltetésem használt annyiban, hogy egyáltalán nem akadok fel azon, hogy a főnökök ígérnek dolgokat, amiket eszük ágában sincs betartani, hogy visszaélnek dolgokkal, hogy ésszerűtlen döntéseket hoznak és erőltetnek mindenkire, stb. nekem addig nem lesz bajom, amíg nem tesznek keresztbe a mindennapi munkában, nem teszik aránytalanul nehézzé állandó belepofázással a tanítást. gondolom, azért Angliában sokkal tisztességesebb bánásmódhoz szoktak az emberek, mondjuk hogy jobban emberszámba veszik őket a főnökök. nekem ilyen illúzióim és vágyálmaim nincsenek. csak ne nézzenek teljesen hülyének. nagyszerű életünk lesz.... nemtom, kit tudnak találni két hét alatt. remélem, erős, határozott valakit, mert egy magamfajta nem bírna azzal a csoporttal. de akárhogy is, nem esik jól ez a szerep, hogy én leszek a "number one farang teacher". én nem tudom mindazt megcsinálni, így és ennyire jól, ahogyan Della és James segítettek nekem, beleraktak a képbe. és egyébként is.... nem jó ez így.
a másodikosok tanára összeesett az iskolában, és kórházban van. valami nagyon ritka betegségben szenved, azt mondja, az ausztrál tb szóba sem áll vele, képtelenség biztosítást szerezni a kezeléseire. és azért él itt Thaiföldön évek óta, mert itt tizedannyiba kerülnek a gyógyszerei, a konzultációk, a kontrollvizsgálatok. remélem, nem rúgják ki a problémái miatt, és hogy rendbejön.
az egyik gimnazista fiú a motorjával elütött valakit, aki meghalt. nem az ő hibája volt a vizsgálat szerint. de helyi szokások szerint a családja ki kell hogy perkáljon valahonnan hárommillió bahtot. (lehet szorozni a fenti három baht értékének segítségével.) megáll az ész. eszembe jutott, hogy amikor az idióta kollégám Tajvanon elütött valakit, aki kórházba került és kishíján meghalt, akkor mennyi pénzt levont tőle a főnökünk. hetekig egyezkedtek a családdal. és állandóan a telefonon lógott, hogy ha meghal a néni, akkor a srác azonnal el tudja hagyni az országot. pedig az sem az ő hibája volt, csak egy baleset.
ma volt valami nagy közös buli. amire a farang tanárok testületileg nem mentek el. a törököknek meg ki kellett várni a félhetet, a ramadán miatt. a thai tanároknak meg mindig jól jön egy svédasztal az iskola számlájára. sajnos senkinek a kezében nincs annyi hatalom, jóindulat, nyelvtudás és hitelesség, hogy helyrehozza, kisimítsa a töréseket a csoportok között. az utóbbi hetek botrányai során valami visszavonhatatlanul megsérült, így érzi minden érintett.
aztán szereztem asztmagyógyszert is. recept nélkül simán. nemtom, miért lepődtem meg ezen, amikor úgy tudom a fogamzásgátlót is recept nélkül adják akárkinek. a patikusok nagyon jól tudnak angolul. és ezt az én gyógyszeremet két és fél másodperc alatt elővarázsolták. nyolcszáz bahtért. mondjuk ennyiért nem sok három hónapnyi levegővétel. és fizesse a magyar tébét a Dáriusz király. ott nyolcszáz forint támogatással, nyolcezer anélkül.
akkor ezt itt most becsuk. holnap tán írok még a suliból. aztán Bangkok. nem tűntem még el. csak harmadikán hajnalban repülök. láttátok a híradóban az új repteret? onnan. fenntartásaim vannak, de gyönyörű a hely! és hatalmas az egész összesen. 132 négyzetkilométer. kipróbáljuk. Füles [17:12] Mondj valamit
2006. szeptember 27., szerda
ugy nez ki, hazamegyek meg vilagosban.... James meg felmondott azonnali hatallyal, ugy nez ki. tokjo igy itthagyni egy csoportot az elso osztaly elotti utolso felevre.... meg jo, hogy mindent tudnak, amit tudniuk kell, mar nem kell izzadni es hajtani veluk. de ez akkor is egy hatalmas szivas mindannyiunknak. remelem, talalnak valakit, akinek mar van tapasztalata, mert kulonben benne leszunk a melyvizben cakkpakk. James jol csinalta, amit csinalt, csak elszakadt a madzag. mondjuk nem csodalom. de a felelossegerzet teljes hianya nagyon meglep. nalunk nyugi van.
Füles [12:44] Mondj valamit
2006. szeptember 26., kedd
reggel hétkor felkel felöltözik stb motorozik megfagy emailt néz kávét iszik kazettákat állít tornaórát tart phonics órát tart sok nevetéssel bosszankodik mindenféle miatt lezavar még két speaking felmérést ebédel miközben a gyerekek a levesébe lógnak elmegy bankba postára emailt néz megír négy egyoldalas szöveges értékelést megfésül tíz hajat összehajt tíz pokrócot guavát eszik közben mesét olvas társasjátékozik még két speaking felmérést befejez íróasztalt kipakol rendbetesz tizenöt kirakósjáték darabjait kiválogatja elteszi dobozt szerez a pakoláshoz megír még vagy tíz egyoldalas szöveges értékelést mire besötétedik hétkor kicsekkol motorra pattan elmegy az esőkabátjáért beszélget vagy inkább néz ki a fejéből motoroz vesz phat thait és csokit meg két könyvet gyorsan a vonatra motorozik haza lakbért fizet ladyboyjal pletykál lépcsőt mászik négykézláb zuhanyozik megír huszonnégy kipipálós bizonyítványra egymondatokat eszik levegőt vesz este fél tízkor
Füles [16:57] Mondj valamit
2006. szeptember 25., hétfő
egész nap lázas vagyok, és mivel nem viszi le a gyógyszer, úgy néz ki, "csak" az idegesség.
természetesen ebben a trutyiban megtalált még jópár oldal fordítás is. a lehető legrosszabbkor, mint mindig. de nem tudom azt mondani, nem. mert akkor lehet, hogy többet nem lesz. és akkor miből lesz repülőjegyem majd megint, meg nyaralás márciusban, meg pénz az alapítványi gyerekeknek, meg biztonsági tartalék, meg ilyenek.
délután az egyik török tanárnő vagy félórát várt a férjére, hogy értejöjjön, és beszélgettünk sokat a ramadánról, meg ilyesmikről. annak ellenére, hogy nekem farangnak nem lenne szabad szóbaállnom a törökökkel az iratlan szabályok szerint. de nem érdekel. van néhány török, akiket kedvelek, és akikben bízom, akármi is történt. nem kellene azért az iskolában is mini kulturális és vallásháborút folytatni, még ha csak passzívan, hallgatással is. szóval ramadán, és az iskola tele van az éhségtől, szomjúságtól kóválygó kollégákkal. de szeretik, mert este összejönnek, és nagyokat beszélgetnek és főznek és esznek együtt. tetszett, ahogyan a nő elmagyarázta, hogy ha szenvedsz közben és a pokolba kívánod az egészet, akkor nem is számít, mert nem fogadja el Allah az áldozatot. Füles [16:01] Mondj valamit
2006. szeptember 24., vasárnap
százszámra falom az oldalakat, a történeteket. új szerzemények: Tony Parsons - The Family Way, Alexander McCall Smith - The Number 1 Ladies' Detective Agency (Botswanában játszódik, elég rongyos, és eredetileg egy Quebec-i könyvtár pecsétje van benne), Ali Smith - Hotel World. hát ilyenekkel szórakoztatom magam, nagyon kell minden szó, minden oldal, minden igazi történet. talán tizenéves korom óta nem olvastam ennyit. elkerültek ezek a jó könyvek. nem tudtam, hol keressek ilyesmiket. közben az antiszociális vonásaim számomra is ismeretlen mélységeket öltenek. megint találkozni szeretne valaki a thai fórumról, még jó, hogy nem leszek itt. még mindig nem döntöttem el, hogy Pesten belemegyek-e bármi ismeretlenbe. kicsit megrettentem ma attól, hogy két vagy három hétvégét nem leszek itt. bár tán jólesik majd, hogy hiányzik, és jó lesz hazajönni. most lázas vagyok, és megint kiesett teljesen egy hétvége, átaludtam mindent. és félek, mennyi mindent kell elintézni még. most jólesne visszahúzódni a homályba. mégjobban. ha már egyszer ide tartozom. Füles [19:32] Mondj valamit
2006. szeptember 23., szombat
tegnap este elment a netem, a tévén meg elaludtam, úgyhogy lemaradtam arról, hogy a gyülekezési és politizálási tilalom ellenére volt egy demonstráció Bangkokban a katonai hatalomátvétel mint módszer ellen (nem Thaksin mellett), de nem volt semmi incidens, vagyis erőszak és lövés nem, azt nem tudom, letartóztatások voltak-e.
a hatalmas Thaksin-plakátot eltávolították természetesen. említett alak azzal hívta fel a figyelmet magára, legalábbis az enyémet, hogy perpill nem akar visszatérni Thaiföldre, talán valamikor később, hogy valami jótékonysági munkát csináljon. ehhh, inkább nem is kommentálom egy korrupcióba, kétes ügyekbe belebukott trilliárdos alak dolgait....
hála a jó égnek, mára mintha lekattantak volna rólam a hírkeresők meg egyéb meglepő oldalak, ahonnan látogatók érkeztek, hiába na, szenzáció kell, vér, puskalövések, erőszak, aztán itt meg szerencsére nem volt. ma a BBC még említi azt másik takonygombócot meg a tüntetéseket ott, de az itteni eseményeket nem.
új pedagógiai kísérletként teacher Maliwan hagyta, hogy Ice és Sun összeverjék egymást alvás előtt. szurkolt mindkettőnek, mondta, hogy hova rúgjanak és üssenek. az egész csoport hangosan biztatta mindkettőt a kiságyakon fekve, könyökölve. ez a két kis ratkány azon kezdett el veszekedni, hogy pont ugyanaz a labda kellett volna mindkettőjüknek, annak ellenére, hogy vannak teljesen ugyanolyan labdák is még. és akkor megkaparintja és ráfekszik és az a poén, hogy nem adja oda senkinek, harap, rúg, nyüszít. kár, hogy errefele nincsenek komoly gyerekpszichológusok, családterápia, nincsenek különleges, kislétszámú csoportok tehetséges vagy több figyelmet igénylő vagy sérült gyerekeknek, itt csak ez van, vagy még rosszabb. a bunyó mindenesetre hatott valamennyit. Ice jövő héten már nyaralni megy a családjával, aminek hallatán mindenki örömujjongásban tört ki. megtudtam nemrég, hogy rémálom a családjának, hogy nincs semmi veszélyérzete, mindenhova felmászik, autók alá kódorog, rettegés minden nyaralás is. nem gondoltam volna, az óvodában nincsenek "öngyilkos" hajlamai, hihetetlenül intelligens, a jót és a rosszat nem mindig érti, de a veszélyt értenie kellene. nemtom. Kaan sem lesz már jövő héten, nélkülük mintha tíz gyerekkel kevesebb lenne. azért kavar fel állandóan ez az egész, mert nyilván nemcsak nekik lenne szükségük különleges figyelemre, hanem azoknak is, akikkel az égvilágon semmi baj. most ők kapják a legkevesebbet, mert ők jól elvannak magukban, vagy egymással, a civakodások ellenére, és ez így nagyon nem jó. ha rajtam múlna, én nem engednék 15 gyereknél többet egy csoportba. és ez csak egyre nehezebb lesz, még pár hónap, és egyáltalán nem fognak aludni például, de akkor is le kell majd foglalni őket, játszani, tanítani őket egymással játszani, még több rajzolnivalót, festenivalót, színeznivalót kitalálni, előkészíteni, és már most is a cérna végén vagyunk, és még kapunk három új gyereket is, és huszonheten leszünk, ésésés. tudom, mindig ezen rágódok. nagyon félek, az a nagy helyzet, mindig ide jutok, hogy félek, még szombaton is ide jutok állandóan, hogy aggódok. hiába vagyunk hárman, kevés, és sok, és.... Füles [14:13] Mondj valamit
2006. szeptember 22., péntek
voltam az immigration office-ban, kaptam reentry permitet. ezzel fogok tudni visszajonni tovabbi hivatalos macerak nelkul. a repter elott es a nagy utkeresztezodesben az Airport plazanal eleg sok a katona. meg a korgyuru hidjanal is. a kozvelemeny szerint nincsenek megtoltve a fegyverek, nehogy veletlen valami baj legyen. fiatal sracok, dogmeleguk van lathatolag, huzodtak az arnyekba. most latom, kirakott a freeblog a fooldalra, es meg egy Thaksin-kepet is mellekeltek hozza. amitol ezuton elhatarolodom, en semmifele takonygomboc politikus kepet nem teszem ki magamtol, szoval nem en voltam. a mult heten le akartam fenykepezni egy valasztasi (?) plakatjat, mivel emlitettem, hogy Gene szerint Sun hasonlit Thaksinra (hm, ildomos vajon igy ket hettel kesobb egy bukott politikusra hasonlitani?), nemtom, ott van-e meg a plakat, vagy politikailag korrekt-e meg fenykepezni. egyebkent nyugi van, ket ember szerint ez jot jelent, ket masik szerint gyanus, es ki tudja mi lesz, hat ez nem reprezentativ minta. mindjart jol hazamegyek, es update-elem magam, mi tortenik. most azert ragadtam itt, mert valaki feltelepitette a google earth-t a gepre, ami az enyemen soha nem is ment, es megneztem jol a varost a magasbol. a szomszed szalloda tetejen van egy boszme nagy medence. orakig el tudnek repkedni es nezelodni, csodas talalmany ez. a gyerekek reggel osszeverekedtek azon, ki jojjon eloszor felmeresre. mert hat ez nem is felmeres. csak egy beszelgetes. es vannak benne vicces dolgok is direkt. es nagyon jo. megint tobbet tudnak, mint hittem. oten maradtak hetfore. szerencsere mar csak egy laza het van hatra. csak ez a tudat tart eletben.
Füles [11:58] Mondj valamit
2006. szeptember 21., csütörtök
jójó, tudom, baj van a demokráciaeszményemmel.... a CNN helyszíni tudósítója jelentette, hogy a katonai kormány betiltott mindenféle gyülekezést és politikai tevékenységet. az amerikai hírolvasó meg kapkodott a levegő után, hogy meddig fogják még megnyirbálni a szabadságjogokat. jelenlegi állás szerint ezen jól felröhögtem. az elmúlt hónapok politikai komédiázása után szerintem tágítja az emberi szabadságjogokat, hogy ezeknek a politikusoknak csendben kell maradniuk :-)
egyébként elgondolkoztatóak nagyon a párhuzamok. hogy milyen hazugságokhoz ragaszkodunk, mondjuk. hogy milyen látszatokat kell mindenáron fenntartani magunknak és mások felé, tökmindegy, milyen rohadás van alatta. hogy mit tartunk helyesnek és mit elfogadhatatlannak. hogy hol vannak a határok, amiket nem szabad átlépni. hogy milyen egy kutyakomédia ez az egész, egész élet, ami körülvesz minket, akárhol. a Bangkok Post vezércikkéből szeretném bemásolni a következő gondolatot. The country, surely, has learnt a lesson from the past few years of political abuse by an out-of-countrol government. Democracy is not just about free elections, nor a successful appeal to voters by an attractive party or its leader. Rather, the democratic process is a difficult, daily task of making authorities accountable to voters, and reining in the politicians who abuse the agreed, legal framework. The return of the military coup is a major step backward for Thailand. But without it, the country was never going to move forward. csak legyen úgy, ahogyan most mindenki reméli, hogy lesz. annyira reménykedik mindenki. Füles [15:59] Mondj valamit miert nem jottel tegnap iskolaba? kerdezte teacher Maliwan Yayat. mert beteg voltam, mondta. es te? kerdezte Anant. mert katonak voltak az utcan. de azt mondta az anyukam, hogy nem kell felni. a folyosoi kozvelemeny a nemzeti bank elnokenek kinevezeset varja a kormanyfoi szekbe, mert surgosen rendbe kell szedni a gazdasagot, helyreallitani a kibillent egyensulyt, meggyozni a befektetoket, turistakat, hogy minden rendben van. tovabba az a hir jarja, hogy a katonak vedik az ex-miniszterelnok hazat es egyeb ingatlanjait itt a varosban, nehogy valakinek eszebe jusson fosztogatni. de valahogy nincs kedvem eloben tankot latni, pedig allitolag az is van. a nyolcvanas evekben lattam parszor otthon, es nem szerettem. James-szel kozben megallapodtunk abban, hogy Blair se kutya, es a demokracia sem igazibol demokracia, a demokracia a demokracianak az a szornyu mutacioja, amit annak hivunk, es minden politikus takonygomboc, es menjunk inkabb tanitani.
azert nemcsak politizaltunk, munka is van, a tanfelugyelok nem jottek, kesz vagyok nyolc conversation and comprehension felmeressel is, tobbek kozott kiderult, hogy a gyerekek csak amitanak, mikor nem ertik latszolag a lie down and close your eyes kerest, mert most mindenkinek pillanat alatt sikerult :-) egyebkent is nagyon sokat ertenek, viszonylag sokat beszelnek, mondjuk ez nem meglepetes, de akkor is jolesik, hogy nagyon sok excellent fog kerulni a vizsgalapokra. hopp! fel is akartam ide tenni a kerdeseket, mert az elozo felmeres kerdeseit is csak a blogombol talaltam meg, a gepemen nem, itt biztos helyen van. Füles [12:18] Mondj valamit |