|
|
2007. december 31., hétfő
rengeteg, többszáz tűzlámpás, és ma felém fújja őket a szél. hűvös az éjszaka, gyorsan repülnek.
Füles [18:11] Mondj valamit órákig reszelgetek valamit, aztán úgy dönt a szoftver, hogy nem menti el, aztán elmenti, csak nem ismeri fel, többször egymás után, tökmindegy. másképp nem tudom megcsinálni, kuka az egész. annyira ki tud akasztani valami ilyesmi, annyira nehéz értelmet, irányt, bármit találni, és akkor elszakad, amibe belekapaszkodik az ember. pedig ez most fontos lett volna. well, whatever. nem változik semmi, pedig most volt egy kis reményem.
Füles [13:41] Mondj valamit
2007. december 30., vasárnap
és persze nekiestem az epernek, mosatlanul, még ott az út szélén, úgyhogy legalább most ha beteg leszek, egyértelmű, hogy mitől!
Füles [16:37] 1 hozzászólás attól, hogy december van, meg éjjel be kell takarózni, napközben még kiváló napszúrást lehet kapni. lúzer vagyok. - ja és fent a hegyekben Eper megyében is annyiba van a eper, mint itt lent a piacon, ez meglepő volt. és már most úgy ki van száradva az erdő, mintha február lenne. nem volt rendes esős évszak meg hideg is csak egy kicsit. bele se akarok gondolni a jövő márciusi erdőtüzekbe.
Füles [13:27] Mondj valamit
2007. december 28., péntek
(a hajam most nem lett egészen rövid, mint mikor teljesen besokallok, csak annyit nyiszáltam, hogy éppen összeér hátul copfba, plusz elöl rövidebb. majd hajmosás után mégegyszer át kell nézni. de hát az egyetlen előnye a rövid göndör hajnak, hogy tökmindegy, hogy fésülöd meg, hogy alszod el, hogy vágod le, ugyanolyan úgyis, szóval megjavítani nem lehet, de elrontani se. a karácsonyfa szerintem teljesen átlagos, az a sok színes két vagy három égősor. nem sikerült jól a kép, de tele volt az összes kezem, és nem álltam neki variálni :-() ma csak azon kattantam ki, hogy teacher Sai a kedvenc lánykáinak (a két hisztis, nyafka, szerintem másokat agyonmanipuláló, futkos a hátamon tőle a hideg kis dögnek) hatalmas doboz ajándékot vett, a többségnek valami gagyi szart (miért nem dobtuk össze a pénzt, hogy legyen mindenkinek egy rendes doboz ceruzája vagy mesekönyve? azt hittem, egy óvónő csak nem vesz már két gurítástól széttörő kisautót.... de vesz), néhány nem annyira kedvenc fiút meg kihagyott az ajándékozásból, jabocs, elfelejtettem! felkiáltással, á, nem tűnt fel nekik. az én ajándékaim meg majd jövőre lesznek csak :-( gondoltam, most úgyis sokminden rájuk szakad egyszerre. szóval egész nap mindenféle játékok voltak, festés, főzés, sorverseny, lufizás, zenebona, ajándékozás, meg zabálás. kicsit strapás műfaj. a szabad játék ilyenkor se nagyon jön szóba. a "kedvenc" szülők egyébként ilyen napokon nem is fáradoznak a gyereket óvodába hozni, ha előre be van jelentve, hogy nincsenek "rendes" foglalkozások.
na hol van már az a kaja?
Füles [14:23] 1 hozzászólás
2007. december 27., csütörtök
na mikor jött rám megint a hajatvághatnék, ha nem csütörtök éjfél után tíz perccel. nem, nem vagyok normális. és most majd megint szenvedek vele fél évig, és úgyse lesz sehogyse jó. :-)
Füles [18:34] Mondj valamit a mai napot valami nyomi vígjátékból kopizta ki valaki, viszont így frissen és kipihenten a nagy részén nagyon jól lehet szórakozni, illetve a fogcsikorgatás helyett bejátszik a kínunkban röhögünk variáció is. úgy kezdődött, habár erről én személy szerint lemaradtam, hogy Nat alvajáró, már többször csinált ilyen-olyan gebaszokat, viszont tegnap arra riasztotta a nagy bérházukban a biztonsági őr a haverjait, hajnalok hajnalán, hogy csinálni kéne valamit, mert valaki kivágta a tizenkettedik emeleti ablakon az összes fellelhető tányért és poharat. ezen utólag mostmár mindenki jól szórakozik, Nat kapott is azonnal pár bögrét karácsonyra. nem emlékszik semmire. (kivételesen nem ivott, nemnem.) egy mellékmondatban elmesélte, hogy megint nála van a lánya pár napra (igen, az, akiről évekig nem tudott), és kiderült, a gyerek úgy tudta mindig, hogy az apukája az égben van, és nemnem, te nem vagy az apukám, az apukám meghalt. anyád. nem csodálom, hogy aztán álmában tányérokat vág ki az ablakon. reggel előadtuk a "vajon hány ember fér be egy tizenöt személyes iskolabuszba?" című produkció újabb Guinness-rekord kísérletét, ezennel kihirdetem, hogy az öt-hat éves lányok és tanáraik kategóriában jelenleg 28 fő a cél rivális társulatok számára.
a Wing 41 egyébként egy király hely, jópár teljesen profi fiatal katona segített nekünk, fáradhatatlanul rakták be a gyerekeket a második világháborús kiszuperált kisebb-nagyobb repülőkbe, kézenfogva ráncigálták őket a kislányok mindenfele. JJ fejét leverte egy propeller, jó nagy púpja lett, engem egy wing flap csapott fejbe (a szárnynak a mozgó része), néhányan meg rosszul lettek a sötét, levegőtlen nagy szállítógépben és kishíján kilökdösték egymást az ajtón, cirka két méter magasságból. személy szerint sikerült megdöntenem a százméteres síkfutás egyéni csúcsomat is, már ha eddig valaha is futottam száz métert összefüggően, ugyanis olyan laza kétszáz méterre voltunk a Chiang Mai nemzetközi reptér annyira egyébként nem forgalmas kifutópályájától (a másfél óra alatt 6 gépet láttunk fel vagy leszállni), és Ice (ki más?) úgy döntött, közelebbről is szemügyre veszi. utólag belegondolva, frappáns megoldás lett volna, hogy beszippantja egy gonosz 747-es motorja, de azért elsőre nem gondolkozik az ember, na. egyébként nem jött éppen semmi, csak hát bakker, mi van ha leszedi valami orvlövész vagy mittomén.
délután feljött a főnökünk, hogy most kereste valaki a rendőrségről, hogy kaptak egy feljelentést, miszerint teacher Maliwan lehülyézte a Nef nevű kiskölyköt. szó szerint, nem zaklatásról vagy agyonverésről van szó. én azonnal elkezdtem röhögni, lehet, hogy nem kellett volna. teacher Maliwan egy riasztó jelenség, és az összes farang tanár a háta közepére kívánja olykor, mondjuk mikor annó Nat dizájnos banánlevél krathongját kibaszta a szemetesbe, "de ronda ez, melyik béna gyerek csinálta?" beszólással. (Nat képzőművészeti főiskolára járt, úgyhogy mégannyira is.) de azért egy ilyen szituációban bevillan az embernek, hogy "akár én is lehetnék most ez a szerencsétlen", és nagyon szolidáris lesz. akármilyen abszurd is a helyzet, nem lehetett egy röhögéssel elintézni, kémeink szerint teacher Maliwan órákon keresztül bent volt az oroszlánbarlangban, és mindenki más nagyon komoran vitatta meg a dolgokat még fél hat magasságában is, felemlegették az összes szülői marhaságot eddig, és ez tűnik a legbuggyantabbnak, holtversenyben azzal a szülővel, aki szerint James rotring ceruzával átszúrta Chen kezét, nem, a gyerek nem játszott rotringgal, és nem úgy lett a kezén, hát ő egy áldott jó gyerek, hát istenem, hogy két tanár hazudik. - kulturális különbségeken keresztül egyetértettünk abban, hogy ha valaki szülőnek baja van, akkor mondjuk ráborítja a tanárra az asztalt, vagy igazgató, vagy ilyesmi, de rendőrség? - pár hete nálunk is volt ilyen, hogy kikérte magának a negatív megnyilvánulásokat egy anyuka, lerendezték, azóta tényleg sokkal kevesebb ilyet hallani. - úgy tűnik, meggondolandó ezekután egy "hülye vagy te kisfiam?" kiszólás.
mindezek után fáklyásmenet volt, hogy Ice összeaprított egypár elkészült színes sablont, és újra kellett vagdosni őket (bármikor, bármit elvesz a fiókomból, asztalomról, mint egy másfél éves) (azért első dühömben leordítottam a fejét, elég alacsonyan van az ingerküszöböm vele kapcsolatban), és hogy hatig szívtam az ügyelettel.
holnap lesz a szilveszteri bulink, hurrá. már várom, mi minden meglepetésben lesz részünk. (a képeket még meg kell vágni és feltölteni, aztán lesznek.)
Füles [13:50] Mondj valamit
2007. december 26., szerda
ma különleges alkalom van a farang éttermekben, csakmostéscsakma ésegyévigtöbbetnem lehet pulykát enni, olyan tegnapit, mert ezek az angolszászok tegnap karácsonyi vacsoráznak, olyan svédasztalos rendszerben, viszont én nem fizetek 800 pénzt azért, hogy annyit egyek, amennyit ma 200-ért megkapok a maradékból, habár lehet, hogy megérné, mert most a következő hálaadásig színét se fogjuk látni pulykának cirka hétszáz kilométeres körzetben. tulajdonképpen kár. azért szemügyre vettem a minap a fagyasztott egész pulykákat az ábécében (csakmost, majdjövőre) (made in the USA), cirka tíz-tizenkétezer forintért már be lehet ruházni egy akkora pulykába, amitől felborulna a motorom, illetve, amekkora sehogy nem férne be a hűtőmbe. - ha erre jár valaki, hozzon egy kis pulykahusis szendvicset lécci. a múltkori kínai történethez tartozik, hogy akik hatan együtt járnak a csoportból (szülők felváltva hozzák-viszik őket hetente kétszer), ők nem tanulnak írni. két másik kölyöknél láttam csak eddig kínai írás leckét, a többiek szerencsére értelmesebbek, habár hallom a tanár húzta a száját, hát nyilván egyszerűbb sokat írni, mint sokat beszélni órán, de ezt elbukta. Ice ügyében megvan a megoldás, a szülők maguktól is reklamálnak egyesével szépen, elhintettem, hogy esetleg ha huszan együtt bemennének az igazgatóhoz, hogy van egy kis problémájuk, akkor annak nagyobb súlya lenne, mint hogy mi ketten pampogunk a kollégával. érdekes karácsonyi történeteket hallottam a kollgáktól. Tonyt kirabolták a melósok, akik a fürdőszobáját tatarozták, Nat olyan hullarészeg volt, hogy James húzta haza, amikor józan volt, akkor meg az exe családja bizgette, hogy vegye feleségül a csajt, aki ugye három éve lelépett és azóta két év tíz hónapja elfelejtette közölni, hogy bocsi de van egy lányod, az ivás és a rokonlátogatás között természetesen semmi összefüggés nincsen. Tom felesége beteg volt, úgyhogy ragacsos rizst meg csirkét ettek ünnepi vacsora címszó alatt. Lee meg a felesége nem akartak nagyon ünnepelni, nem volt olyan hangulatuk, de azért a gyerekek kaptak ajándékot. Jenny kidobta az aktuális pasiját. a többiek állítólag csak relaxáltak. jót szórakoztunk legalább egymás keservein. holnap kirándulni megyünk, hurrá (már most a februári szívás jár a fejemben, úgymint január 11-től március 7-ig egy nyamvadt szünetecske se lesz), van egy kis repülőmúzeum meg légitámaszpont a reptér mellett, régi képek szerint be is lehet mászni némelyik gépbe, remélem Ice nem jön, mert a gondolattól is rosszul vagyok, mit hozna ki egy vadászgépből. habár nyilván az éles lőszereket kiszerelik belőle. az olvasás felmérés továbbra is jól megy, egyszerűen el vagyok képedve. és úgy tűnik, véletlen ráakadtam arra, hogyan lehet minél többet megtanulni a szóképek közül, pedig fáztam tőle - tiszta telitalálat volt berakni az olvasókönyvbe jónéhány mondókát, amit fejből is tudnak. ha újraszerkesztem a könyvet, mindenképpen kell még, a phonics-os vonal önmagában nem lesz elég. az elmúlt hetekben néhány gyereknek leesett a szóképek fogalma és megbarátkoztak azzal a sokkoló ténnyel, hogy nem lehet mindent összeolvasni. én tutira kiborultam volna a helyükben. nekik jobban megy. ezért is jó, hogy tanulnak most angolul meg kínaiul is :-) nekiálltam megrajzolni a szivecskéket a legújabb, újévi faliújsághoz. éljen, megint elvagyok órákig valamivel. de szerintem nagyon látványos lesz. pénteken.
az újévi ajándékok eddigi listája: egy nagy doboz ehetetlen Danish butter cookie - én nemtom mi ez, de tavaly ebből legalább tizet kellett elpasszolnom -, valami mézes süti, egy pink-kék-zöld sál, hm, talán a ladyboynak bejön?, egy kókuszhéjból készült
Füles [12:34] Mondj valamit
2007. december 25., kedd
a karácsonyi szökőár harmadik évfordulója holnap. csendes megemlékezést terveznek több helyen, a tervek szerint részt vesz a miniszterelnök, és Ubolratana hercegnő is, aki a fiát vesztette el. ahogyan tavaly és tavalyelőtt is, Patong beachen (Phuket) százezer gyertyát gyújtanak, Chong Fa beachen (Phang Nga) több mint ötezer tűzlámpást engednek fel. három év után is vannak még azonosítatlan áldozatok, tulajdonviták, otthontalanok, illetve folyamatosan készül a vészjelzőrendszer.
megint beszélgettem kicsit (najó, néhány órát) J-vel, nemigen gondoltam bele, merre is van ő, csak amikor mondta, hogy bocs, de felkeltek a gyerekek és megtalálták az ajándékokat a fa alatt és megy. fogalmam sincs, mikor alszik. valahol messze Amerikában még csak tegnap van. több mint két éve nem beszéltünk, mert költözött, beteg szülei mellett volt, soha nem járt fel a fórumra. nagyon hiányzott. sokat beszél, én meg hallgatok, általában. mostanság nem szeretek beszélni, kerülöm a lehetőségeket. de most mégis jó volt.
nem tudok aludni, mesét írok a februári színdarab-napra, meg találtam jó kis csillagokat hajtogatni, és azt próbáltam ki. fogalmam sincs, hogy fogok felkelni mindjárt. azért ahhoz sokára van, hogy le se feküdjek. szerencsére felmérések, és elég lazára veszem, több mint harmada megvan már, igaz, a legkönnyebbek, akik odavissza az egész olvaskönyvet kiolvassák hét és fél perc alatt.
asszem még mindig nagyon mérges vagyok.
Füles [16:20] Mondj valamit |
